Depresszió. Szorongás. Krónikus fájdalom. Fóbiák. Rögeszmés, kényszeres gondolatok. Vajon lehetséges, hogy e nehézségek gyökereit nem az életünk során átélt élményeinkben vagy az agyunk kémiai egyensúlyának felborulásában kell keresnünk, hanem a szüleink, a nagyszüleink, sőt, akár a dédszüleink történetében? A bizonyítékok elsöprő erejűek.
A könyv az örökölt családminták azonosításával foglalkozik, vagyis azokkal a félelmekkel, érzésekkel és viselkedésmintákkal, amelyeket tudtunkon kívül átvettünk, hogy generációról-generációra mozgásban tartsuk a szenvedésnek egyfajta körhintáját. A könyv abban segít, hogy hogyan léphetünk ki ebből a körforgásból. Több könyv is foglalkozik ezzel a könyvvel.
Az író, Mark Wolynn 20 évnyi, a saját praxisában történt megfigyeléseinek az eredménye ez a könyv, sok a legújabb tudományos kutatási eredménnyel tarkítva az idegtudomány, az epigenetika és a nyelvtudomány területeiről.
Az író maga is átesett egy komoly és ritka betegségen, melynek következményeképp vakság várt rá és az orvosok azt sem tudták neki megmondani, hogy milyen kezelés tudna rajta segíteni, így kipróbált mindent, ami elérhető volt: vitaminkúra, kézrátétes gyógyítás, böjt, gyógyfüvek, méregtelenítés, de minden inkább csak rontott a helyzeten és a látása aggasztóan romlott napról-napra. A megvakulás lehetőségétől tele volt félelemmel és tehetetlenséggel. Kétségbeesésében ezen a ponton úgy döntött, hogy mindent maga mögött hagyva elindul gyógymód után kutatni. Elhagyta a párját, a családját, a munkáját és a várost, ahol élt.
Ez az érzés sokunknak lehet ismerős – mindegy mi az egyéni személyes témánk -, valami nem megy az életemben, nem sikerül megoldást találnom, pedig keresem, dolgozom rajta, küzdök és végül szinte lebénít, aztán magával ragad egy erőteljes félelemérzés.
Amikor megpróbálunk ellenállni egy fájdalmas dolognak, akkor pont, hogy tartósítjuk azt, nem pedig elkerüljük! Gyakorlatilag ez a könyv a fejtegetett téma katalizátora. Az örökölt családminták emiatt rögzülnek be a generációs vonalba, mert nem feldolgozzuk, hanem elfojtjuk, figyelmen kívül hagyjuk a negatív eseményeket, vagy épp nem beszélünk róluk.
Az egész témát szemléletesen bemutatja egy kísérlet, amit 2014-ben végeztek az atlantai Emory egyetem kutatói, ahol miközben cseresznyevirág illatot permeteztek egerek ketrecébe, kellemetlen áramütésnek tették ki az állatokat. A kis rágcsálók így hamar megtanulták, hogy félniük kell az egyébként kellemes illattól. A kutatók az egerek utódait is bevonták a kísérletbe és azt találták, hogy a cseresznyevirág illatára beinduló félelmi reakciók a második, sőt a harmadik generáció esetében is kimutathatóak voltak, annak ellenére, hogy ők soha nem kaptak áramütést. Az alaposabb vizsgálatokból kiderült, hogy mindegyik generáció esetében a szaglásért felelős agyi régióban szerkezeti átalakulások jöttek létre. Szóval, a félelem és a fájdalom biokémiai üzenetté transzformálódott és úgynevezett transzgenerációs hatást létrehozva próbálja utódait megvédeni a korábban tapasztalt élménytől.
Gyakorlatilag ez egy segítség, ami által jelzést kaphatok például egy nagyszülőm által megélt trauma, az ebbéli életemben való elkerülésére. A probléma csak az, hogy az akkori élethelyzetekben átélt traumák, például háború, népi, faji, nemi elnyomások, vagy épp Auschwitz, jelenleg a mai modern társadalomban már nem élő helyzetek. Így sok esetben megjön az érzés a félelem, vagy egyéb gondolat, reakció formájában, de teljesen értelmezhetetlen a saját környezetemben. Ez többnyire egy blokkot okoz az életünkben, mert azt gondoljuk, hogy tuti valami baj van velem, mi a fenének gondolok ilyeneket, mikor semmi okom rá, de súlyosabb esetekben előfordul, hogy valaki nem mer kimenni az utcára, vagy öngyilkosságot kísérel meg, netán egy kialakult kényszeresség miatt teljesen a végkimerülés szélére sodorja a szervezetét.
Ugyanilyen hatással bírnak, az eltemetett családi traumák is, a szégyellt események, amikről nem beszélnek családon belül – mert akkor ugye nem is létezik …. de ez mindig utat tör! A csapda a tudatalatti: addig kényszerít minket az ismétléssel, míg meg nem oldódik a probléma. Így tud megjelenni egy befejezetlenül maradt korábbi történet későbbi generációkban is. Mondok példákat.
Gavin története
Gavin 34 éves korában hozott néhány rossz pénzügyi döntést, mely által családja minden spórolt pénze oda lett. Munkahelyéről is elbocsátották, mert nem tudta tartani a határidőket. Gavin teljesen el volt keseredve, hisz 2 gyermek és a felesége várta otthon. Ezek következtében nem csak pénz, hanem házassági problémái is lettek, ami a depresszió szélére sodorta. Kiderült, hogy Gavin édesapja a 30-as évei közepén elveszítette a család vagyonát egy lóversenyen, mire édesanyja elhagyta Őt gyermekeivel. Tehát, Gavin ugyanezt a vesztes tapasztalást élte újra és ismételte meg tudtán kívül a saját életében.
Sandy története
Sandy klausztrofóbiás volt, de annyira, hogy semmilyen zárt helyen nem tudott megmaradni, főleg olyan helyeken, ahol emberek elzárták őt a kijárattól. Bénító félelem tört rá liftben, repülőben. Úgy érezte nem kap levegőt, nem tud kijutni és hogy meg fog halni. 19 évesen uralkodott el rajta ez a fóbia. Feltárták a múltjában, hogy az ő édesapja is 19 éves volt, amikor a szüleit és a húgát Auschwitzban gázkamrába küldték. Sandy tünetei édesapja halálát követően kezdtek felerősödni. Nagyszülei rettegését és édesapja, mint egyetlen túlélő a családban miatti bűntudatát hordozta magában. Tehát, a félelem nem a sajátja volt valójában.
Lisa története
Lisa egyik éjjel azt érezte, hogy nem szabad elaludnia, mert meg fog halni. Ez egy teljesen indokolatlan félelem volt, de innentől kezdve elindult egy évekig tartó álmatlansággal küzdő kálvária, melyben Lisa már annyira legyengítette szervezetét, hogy utolsó mentsvárként találták meg az írót, hogy segítsen. Kisebb családi nyomozást követően kiderült egy eltitkolt családi trauma, mely szerint az édesapa ugyanennyi idős testvére hóban fekve, egy baleset által vesztette el életét, mert későn találtak rá. Lisa ugyanezt a szorongást élte meg, hogy nem szabad elaludnia, mert akkor meg fog halni.
A traumatizáltak legtöbb esetben arról számoltak be, hogy a trauma meglelése azonnali enyhülést hoz a korábban akár hosszú ideig érzett szorongásban. Ezek a példák elég szélsőségesek, természetesen vannak ettől sokkal kevésbé nehéz fajsúlyú örökölt traumák.
Megoldás, technikák
Először, létre kell hozni egy alapnyelvezet térképet, hogy meghatározhassuk a traumát, ami okozza a problémát. Ennek 4 lépése van:
- Alappanasz: mi nyomaszt?
- Alapleírás: anya, apa, társ leírása: spontán, kapásból vett jelzők használatával – ezek feltárják az irántuk táplált tudatalatti érzéseinket.
- Alapmondat: a legszörnyűbb félelmed, a legrosszabb dolog, ami megtörténhet veled. (például elhagynak, kudarcot vallok, megaláznak, egyedül maradok). Ez egy feloldatlan, trauma töredékeit hordozhatja, ami kora gyerekkor, vagy akár valamilyen családon belüli történet is lehet.
- Alaptrauma: összeillesztjük a korábbiakat, amiből kialakul egy trauma, egy sztori.
Honnan jön? A könyv javasol egy genogram elkészítését, ami egy családfa kétdimenziós vizuális megjelenítését takarja. Ebből könnyen előbukkanhat, hogy kinek a megoldatlan traumáját hordozzuk.
További lehetőségeket, megoldásokat és technikákat tartalmaz a könyv a traumák feltárására, kibogozására.
EnergyHub Kft.
