Egész életünket a kapcsolataink és az érzéseink bűvöletében töltjük. Meg vagyunk róla győződve, hogy mások által irányított az életünk. Meghatároznak mások érzelmei, irányítanak mások félelmei, és uralkodnak rajtunk mások hatalmi törekvései. Ez egy hamis illúzió. Az igazság az, hogy te alakítod életed minden egyes percét. Mindenki, aki általad kerül be az életedbe, csak és kizárólag azt a leckét adja meg neked, amelyet te hívsz be önmagadnak. Mindenki neked tükör arra, aki vagy, vagy aki szeretnél lenni. Ebből a könyvből megtudhatod, hogyan írd meg úgy életed forgatókönyvét, hogy az a valós képet tükrözze, és amit látsz, boldogsággal töltsön el.
Kapcsolataink tágabb értelemben
Társas lénynek születtünk, tehát az ember közösségre vágyó lény, bárki is állítja az ellenkezőjét. Persze mindenkinél lehetnek elvonulós időszakok, de nyilván nem ez kap nagyobb hangsúlyt az életünkben. A családi, baráti, munkahelyi közösségek kimozdítanak minket az elszigeteltségből. A közös élményeknek tanító erejük van, minden tapasztalás egy lecke. Ha ezt valakivel, vagy valakikkel együtt tapasztaljuk meg, akkor ez nekik is ugyanúgy szól, csak lehet más értelmezésben. Boldogságunk kiteljesedése nagyban függ, kapcsolataink minőségétől. Az egész életünk minden aspektusára kiterjed a kapcsolataink minősége, ezt gondolom mindenki tudja, de azt talán kevesebben ismerik fel, hogy a kapcsolataink milyensége csak és kizárólag tőlünk függ és nem mástól, vagy másoktól. Általában a kapcsolati témák boncolgatása során, elsőre sokunkban a párkapcsolat sejlik fel, pedig ez csak egy szelete a tortának.
Nagyon lényeges, hogy olyan párt találjunk magunk mellé, aki épít, aki mellett fejlődünk, aki emel minket és aki mellett igazán tudjuk szeretni önmagunkat. Én ebben a nagyon szerencsés helyzetben vagyok. Azonban legalább ennyire hangsúlyos, hogy a baráti, illetve a munkakapcsolataink is hasonló értékeket képviseljenek, tölteni tudjanak, tanításaikat pedig megértsük. Mert minden személy, kivétel nélkül valamilyen tanítási célzattal keveredik az életünkbe.
Annak, aki hisz abban, hogy nem véletlenül születünk éppen abba a családba ahová, annak könnyebb azonosulni, hogy a barátaink, munkatársaink sem véletlenül kerülnek be életünk könyvébe. Mindannyiuknak dolgunk van a másikkal, így a véletlen találkozás teljesen kizárható. Mindenki valamilyen tanítási célzattal kerül be az életünkbe és nem csak azért, mert éppen arra járt. Éppen emiatt nagyon fontos és nagyon sokat elárulhatnak rólunk a kapcsolataink.
Kapcsolatainkban annak az alapelvnek kell érvényesülnie, hogy „Amit másoknak adsz, azt magadnak adod”. A szeretet, a hála, a biztatás, a bátorítás, mind magasabb rezgésű frekvenciára emelnek minket és ha ezt adjuk tovább, biztosak lehetünk benne, hogy mi is ezt kapjuk vissza. Ellenben, ha harag, irigység, düh, rosszindulat vezérli a gondolatainkat, mivel ezek alacsonyabb rezgésűek, abban is biztosak lehetünk, hogy ez is visszaszáll ránk és ilyen tapasztalatokat teremt számunkra. Tehát minden esetben minket és a mi érzéseinket tükrözi vissza a környezetünk. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy eddig mit adtunk, elég csak megvizsgálni a jelenlegi kapcsolatainkat és egyből le tudjuk szűrni, hogy mi mit adtunk a másiknak. Folyamatosan kell használjuk a külső környezetünk visszajelzéseit önmagunk elemzésére. Minden kimondott szó vagy gondolat, akár legyen az pozitív vagy negatív hangvételű, ami irányunkban megnyilvánul, egy tükör számunkra, egy paradigma, ami megoldásra vár általunk. Így egy sértő mondat hallatán, amit egy felmerülő vita hevében nekünk címeznek, azon kell elgondolkodnunk, hogy mit kell másképpen gondolnunk magunkról, hogy a másik is változtasson a mi megítélésünkön. Amikor megértést, vigaszt várunk és helyette negatív kritikát kapunk, akkor meg kell tanulnunk ezt megköszönni, mert egy olyan területre világít rá ezáltal, ami a fejünkben eddig akadályozott minket. Az életben nem kapok-adok, hanem először adok és utána (ugyanazt) kapok elv érvényesül. Ha megtanuljuk a minket körülvevő emberekben kizárólag a jót látni, ez nagyban elősegíti a mi kapcsolataink javulását is. Ha van a barátunknak, vagy munkatársunknak olyan tulajdonsága, amit nem szeretünk, attól, hogy felhívjuk rá a figyelmünket és ezáltal az övét is, nem változik meg. De ha megpróbálunk csak a jó és értékes dolgaira figyelni és elhinni, hogy tud változni és változik is, akkor ez meg is történhet. Egy másik fontos lépés, hogy meg kell tanulnunk azt látni a másikban, amit mi is szeretnénk, hogy mások lássanak bennünk.
Ne bújjunk „az én csak jót akarok” paraván mögé, mert semmi szükség rá. Minden egyes leszületett léleknek van egy tanulási útja. Mindenkinek joga van úgy élni az életét és úgy viselkedni, ahogy akar és vállalni ezért a következményeket. Ezért tartsuk távol magunkat attól, hogy mi akarjuk eldönteni, hogy a másiknak hogyan kellene viselkednie, döntenie, vagy léteznie, ne mi akarjuk irányítani, mert ez nem segítség, inkább birtoklás. Ami a mi oldalunkról segítség, az a másiknak lehet a tanulási folyamatának hosszabbodását jelentheti.
Mik lehetnek egy baráti vagy munkakapcsolat romboló hatásai?
- Ilyen lehet például a pletyka. A pletykálkodás alacsony rezgést hordoz magában, hiszen amikor valakiről negatív dolgokat mondunk vagy hallunk, közben nem lehetnek jó érzéseink.
- Ha egy kapcsolatba kapni megyünk és nem adni, akkor az egy elvárásokkal teli érdekkapcsolattá válik.
- Ha hagyjuk magunkban, hogy eluralkodjanak a negatív érzések, ahelyett, hogy azonnal tükörként kezelnénk a rossznak ítélt szituációkat. A sértődések, neheztelések romboló hatással vannak a közösségre és pletykákra adnak okot.
- Ha a megszokás vezet minket és a tűz már kihunyt, de mi megszokásból vagy illendőségből találkozunk a másikkal.
- Ha mindig a másikat hibáztatjuk, a saját felelősségünket pedig elutasítjuk.
- Ha érdekből tartunk fenn egy kapcsolatot, itt ugye nyoma sincs a szeretetnek.
- Ha hagyjuk felhalmozódni a sérelmeket. Ilyenkor mindig az a helyes lépés, hogy először magunkban rendezzük a hibákat és csak ezután beszéljünk a másikkal.
- Ha nem érezzük át a másik helyzetét, ha empátiát leginkább a saját ügyünkkel kapcsolatban érzünk.
- A kommunikáció hiánya, vagy a helytelen kommunikáció, amikor nem a megfelelő hangnemben, vagy nem a megfelelő tartalommal folyik a beszélgetés.
- Ha túlzott elvárásokat teszünk a másik felé.
Íme tíz pont, hogy a baráti, vagy munkakapcsolatainkat jobbá tegyük:
- Tanulj meg figyelmességet adni.
- Tanulj meg köszönetet adni.
- Tanulj meg (őszintén) nyitottnak és kedvesnek lenni.
- Tanulj meg őszintének lenni.
- Tanulj meg nemet mondani.
- Tanuld meg az érzékszerveidet annak arányában használni, ahogy rendelkezel velük.
- Tanuld meg felerősíteni a mások iránti érzéseidet.
- Tanuld meg a megfelelő önkontrollt.
- Tanuld meg elfogadni, ha valakivel már nem passzoltok.
- Tanuld meg szeretni a kapcsolataidat, bármilyenek is.
Szóval teljesen mindegy, hogy milyen kapcsolatról beszélünk, pár, baráti, vagy munkakapcsolatról, a lényeg, hogy mindig az önmagunk szeretetéből és tiszteletéből induljon ki. Ha gond van az önszeretetünkkel, vagy nem tiszteljük magunkat eléggé, tudatosan és tudat alatt, akkor gyakori konfliktusokat élhetünk át a kapcsolatainkban. Konfliktusaink érettebb kezelése ott kezdődik, hogy megpróbáljuk magunkat a másik helyzetébe képzelni.
Krisztina említ 3 módszert egy-egy sérelmes helyzet megoldására, ezek közül az egyik az, amit ő levél módszernek hív. Ennek a lényege, hogy egy üres papírra írjuk fel az összes sérelmünket az adott személlyel kapcsolatban. Az összes rossz érzést, frusztrációt, lehetőleg minél részletesebben, minél több érzéssel átitatva. Majd, ha kiírtunk magunkból mindent a másikkal kapcsolatban, bocsássunk meg neki és hogy nyoma se maradjon égessük el az irományunkat, hadd füstölögjön el minden negatív érzésünk. A másik módszer a tükör módszer, ennél vizsgáljuk meg az eseményeket és találjuk meg benne, hogy mely bennünk bujkáló gondolat volt a problémánk kiváltója. Amint erre rájövünk és tudjuk mitől kell elhatárolódnunk, akkor már nem a másik személyre fogunk haragudni. A harmadik pedig a vizualizációs szeretetcsomag. Ilyenkor ellazult állapotban képzeld magad elé az érintett személyt és gondolatban ezt mondod neki:
„Megbocsátok neked mindenért, amit ellenem elkövettél. Tudom, hogy a fejlettséged és a tudásod szerinti legjobb döntést hoztad. És kérlek te is bocsáss meg nekem mindenért, amit ellened elkövettem, nem akartalak megbántani, a fejlettségem és a tudásom szerinti legjobb döntést hoztam”
Íme 4 kérdés, ami segíthet megoldani egy problémát:
- Mi az, ami idegesít ebben a szituációban?
- Mi az, ami miatt tükröt mutat nekem, mit kell észrevennem belőle?
- Mi a tanulság ebben az eseményben?
- Hálás tudok-e lenni, mert a másik vállalta a szócső szerepét?
Mindig minden attól függ, hogy tudjuk-e más aspektusból vizsgálni a történteket.
Végül ezt a fejezetet egy Zen bölcsességgel zárnám.
„Mikor együtt utazom másokkal, rögtön a mestereim lesznek, ami jó bennük azt követem, ami rossz, azt kijavítom magamban.”
A megbocsátás
Mindenkivel előfordult már, hogy megbántottnak, sértettnek érezte magát. Ilyenkor felerősödnek a negatív érzelmeink. A megbocsátás hiánya pedig tartósítja ezeket az érzéseket. Kutatások kimutatták, hogy a meg nem bocsátott sérelmek ugyanolyan tüneteket okozhatnak a szervezetünkben, mint a tartós stresszhelyzetek. Ha nem bocsátunk meg, a sérelem által kiváltott negatív érzelmek egyre erősebbé válnak és károsan hatnak az egészségi állapotunkra.
Először is azzal kezdeném, hogy mi nem számít megbocsátásnak. A kutatók között ugyanis nagyobb az egyetértés abban, hogy mi nem számít annak, mint ami igen.
- A megbocsátás nem jelenti a sérelem igazolását.
- A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megpróbálunk továbblépni és úgy tenni, mintha nem történt volna semmi sem.
- A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a sérelmeinket.
- A megbocsájtás nem jelent egyet azzal, hogy folytatjuk a kapcsolatot azzal a személlyel, aki sérelmet okozott nekünk.
De akkor mi is valójában a megbocsátás?
Nem más, mint döntési és érzelmi megbocsátás. Amikor tudatosan, őszintén úgy határozunk, hogy megajándékozzuk a másikat a megbocsátásunkkal. A döntési megbocsátás gyorsan megtörténhet, de az igazi változást az érzelmi megbocsátás eredményezi. Ezután érezhetjük magunkat teljesen felszabadítva a harag békjója alól. A megbocsátásnál is alkalmazhatjuk a korábban említett levél módszert. Írjuk le részletesen a problémánkat, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlünk és kötelezzük el magunkat a megbocsátás mellett. Hogy miért is fontos a megbocsátás? Kutatások bebizonyították, hogy a bennünk lévő harag, düh, sértettség, a megbocsátás általi feladása csökkenti a szívritmuszavart, a vérnyomást, a szorongást, a depressziót. A rosszul értelemezett megbocsátásnak azonban lehetnek veszélyei. Például egy családon belüli erőszaknál, amikor a nő nem lép ki a kapcsolatból és ezt a férfi kvázi megbocsátásnak éli meg. Ebben az esetben úgy is megbocsáthat valaki, hogy kilép a kapcsolatból. A megbocsátás 5 alapelemből áll, ezek a megbocsátás nyelvezete. A jó kapcsolat alapja, ha nem csak a szeretet nyelvét ismerjük a másiknak, hanem a bocsánatkérő nyelvét is átlátjuk.
Ezek a következők:
- Sajnálom: Ennek a szónak a segítségével fájó érzésünket tudjuk kifejezni, ez jelzi, hogy gyötör minket a bűntudat és a szégyenérzet amiért megsértettük őt. De ezt nem elég csak kimondani, így is kell éreznünk, őszintének kell lennie, különben manipulatívvá válhat.
- Hibáztam: Sokak szerint gyengeségnek tűnik belátni, hogy valamit rosszul csináltunk, ezért nehéz kimondani, pedig higgyétek el egy ilyen szó lefegyverző tud lenni. Nehéz lehet ez azoknak, akik gyermekkorukban sokat voltak dorgálva, ha hibáztak és ezt elkerülendő, felnőttként nem akarják újra átérezni ennek a negatív élményeit.
- Mivel tehetném jóvá a történteket?: A kiegyenlítés a másik személy által elszenvedett veszteség pótlása. A kárpótlás nem más, mint az igazság serpenyőjének a kiegyensúlyozása.
- Ígérem nem fordul elő többé: Nyilván, ha erkölcsileg semmi kifogásolhatót nem találunk a viselkedésünkben, akkor ezt nehezünkre eshet kimondanunk. Viszont az a gondolat, hogy csak akkor kell változnunk, ha valami erkölcsileg kifogásolhatót tettünk, nem biztos, hogy a jó út. Egy jól működő párkapcsolatban gyakran teszünk olyasmiket, aminek semmi köze az erkölcshöz.
- Meg tudnál bocsátani?: A megbocsátás kérése azt jelenti, hogy aki bocsánatot kér, az teljesen helyre szeretné hozni a kapcsolatot. Sokan félnek a bocsánatkéréstől, mert úgy érzik sebezhetővé válunk általa, mert valamit kérünk-megbocsátást-, amit csak a másik fél adhat meg a számunkra és akár vissza is utasíthatja.
Hogyan fedezhetjük fel elsődleges bocsánatkérő nyelvünket?
- Milyen szavakat, tetteket várok a sérelem okozójától, hogy igazán meg tudjak bocsátani neki?
- Mi bánt a legjobban ebben a helyzetben?
- Amikor bocsánatot kérek másoktól, az 5 nyelv közül melyiket tartom a legfontosabbnak?
Hogyan ismerhetjük meg a társunk elsődleges bocsánatkérő nyelvét?
A következő kérdéseket tegyük fel neki:
- Gondolj egy olyan esetre, amikor valakinek a bocsánatkérését nem tartottad kielégítőnek. Mit hiányoltál?
- Elkeserít, hogy megbántottalak, el tudnád mondani, hogy neked mi fáj a legjobban abban, amit tettem?
- Amikor valakitől bocsánatot kérsz, mit gondolsz, mi a bocsánatkérés legfontosabb eleme?
Azzal, ha megértjük önmagunk és szeretteink bocsánatkérő nyelvét, megoldhatóvá válik az ilyen irányú problémáink többsége.
De a legjobb az, ha próbálunk arra törekedni, hogy lehetőleg ne bántsuk meg a másikat, de ha ez nem sikerül, akkor az előbb említettekkel csillapíthatjuk a problémákat.
EnergyHub
