A minap olvastam az interneten egy érdekes cikket, melyet szeretnék megosztani Veled, kedves Olvasó. Ismersz minket, szem előtt tartjuk az energetikát érintő jogszabályokat, azok változásait, keressük azokat a megoldásokat, amellyel energiahatékonyságot lehet elérni, illetve írunk azon technikai innovációkról, melyek hasznosak lehetnek az emberiség részére is.
Bármerre is járunk az életünk során, sajnos szinte mindenhol találkozunk hulladékkal. Ennek az újhasznosítása egy nagyon fontos feladata – lenne – az emberiségnek, és végtelennek tűnő utánpótlása sok lehetőséggel is kecsegtet. Az első (alap)lépés az lenne, hogy a kidobott szemetet szelektíven gyűjtjük. Ha pedig így teszünk, akkor rendelkezésünkre állna külön csak az a műanyaghulladék, melynek vegyi újrahasznosítása révén hasznos terméket tudnánk előállítani, amivel a Föld növekvő műanyagszennyeződése által keletkezett probléma is kezelhetővé válna.
Létezik egy új módszer, mely megoldás lehet, ez pedig nem más, mint a pirolízis. Ezzel a technológiai megoldással feldolgozhatóvá válnak a nehezen újrahasznosítható vegyes műanyagok – például a többrétegű élelmiszercsomagolások –, és melléktermékként üzemanyag kerül előállításra. A folyamat során oxigénmentes környezetben melegítik fel a műanyag hulladékot, ahol az anyag lebomlik, és folyékony vagy gáz halmazállapotú üzemanyag keletkezik. A rendszer jelenlegi hátránya, hogy csak bizonyos típusú műanyagokra használható, illetve csak a szükséges méretarány alatt működik.
Kutatók azon dolgoznak, hogy megfigyeljék a két leggyakoribb műanyagtípus (az alacsony sűrűségű polietilén és a polietilén-tereftalát, vagy ismertebb nevén PET) különböző katalizátorokkal végzett pirolízise során végbemenő reakciókat. Az eredmények biztatóak, hiszen találtak olyan „adalékot”, mely segítségével ez a kevert műanyagelegy-hulladék értékes folyékony üzemanyaggá alakítható.
Hilal Ezgi Toraman, a Virginia S. és Philip L. Walker Jr. John és Willie Leone Családi Tanszékének energia- és ásványmérnöki tanszékének oktatója szerint: „Az ilyen típusú kutatás lehetővé teszi, hogy iránymutatásokat vagy közvetlen javaslatokat adjunk az ipar számára”. Fontosnak tartja, hogy felfedezzék és megismerjék a lehető legtöbb szinergiát ezen műanyagok újhasznosításával kapcsolatban, és megtudják azt is, milyen típusú alkalmazások lehetnek alkalmasak a rendszerek méreteinek növelésére.
A vizsgált műanyagok (LDPE és PET) gyakran megtalálhatóak az élelmiszeripari csomagolásokban, melyek különböző műanyag rétegekből állnak, és amelyeket úgy terveztek, hogy frissen és biztonságosan tartsák a termékeket. Ezen anyagok hagyományos technológiával történő újrahasznosítása rettentően nehéz, mivel ezeket a rétegeket egymástól külön kell választani, és ez még költséges műveletté is teszi.
Toraman erre is kitért az alábbiak szerint: „Nem könnyű olyan technológiát találni, amely képes megbirkózni a különböző műanyagok összetettségével. Ha újrahasznosítani akarjuk őket, alapvetően szét kell választanunk őket, és kezdenünk kell valamit minden egyes réteggel. A pirolízis képes kezelni ezt, így ez egy nagyon fontos lehetőség.”
A szakemberek azt is megvizsgálták, hogy mi történik az egyik vagy másik anyag pirolízise során. Az általuk használt három katalizátor mindegyikénél végbemenő folyamatok kölcsönhatásainak eredményeiről a Reaction Chemistry & Engineering című folyóiratban számoltak be.
„Olyan termékeket láttunk, amelyek nagyon jó jelöltek lehetnek a benzin kiváltására” – mondta Toroman, hozzátéve, hogy reméli, hogy a kutatásuk a földi erőforrások kinyerése, feldolgozása és hasznosítása során egyre nagyobb környezeti felelősségvállaláshoz is vezet.
A tömeggyártott műanyagok globális elemzése szerint világszerte eddig összesen 8,3 milliárd tonna új műanyag keletkezett. 2015-ben a számos veszélyes vegyi anyagot tartalmazó műanyaghulladék 79%-át hagyták felhalmozódni a hulladéklerakókban vagy természetes környezetben, körülbelül 12%-át elégették, és csak 9%-át hasznosították újra. „Újra be kell vonnunk ezeket a műanyagokat a gazdaságba, hogy körforgásos gazdaságunk legyen, különben csak a hulladéklerakókban végzik, potenciálisan mérgező anyagokat szivárogtatva a talajba és a vízbe, vagy szennyezve az óceánokat. Tehát valamit tenni, értéket találni jobb, mint nem tenni semmit” – mondta Toraman.
Csabai István
Forrás: psu.edu
